Egy év távlatából

Egy év. Ennyi telt el azóta, hogy elkezdtem horgászni Győr környékén. Ekkor költöztem ide, s mivel már nem kellett napi 15 órát tanulnom, gyerekkori szenvedélyemnek, a horgászatnak kívántam áldozni a felszabadult időmet. De mielőtt kisebb vagyont öltem volna horgászfelszerelés vásárlásába, terepszemlét tartottam és elkezdtem megismerkedni a környékbeli folyókkal, a Mosoni-Dunával, Rábával, Rábcával, az Öreg Dunával. Sokat barangoltam a környéken, minden horgászból akivel találkoztam igyekeztem egy kis információt kihúzni azonban a helyzet elkeserítő volt. Csak a panaszkodás, szitkozódás, fejrázás jött velem szembe. "Nincsen itten hal!" "Évről évre gyengébb." "Minek költöztél ide Bajáról te hülyegyerek!?"

Nem tudtam betelni az itteni folyók szépségével.

A negatív vélemények teljesen elvették a kedvem, ugyanakkor az itteni folyók szépsége nem hagyott nyugodni, tovább bóklásztam a vízpartok környékén, internetes fórumokon. Ekkor ráakadtam egy blogra, ami segített eldönteni a kérdést: Mosoni Horgász blogjára. Annyira magával ragadott az itt látott halak, helyek, módszerek szépsége, hogy fel is vettem a kapcsolatot a blog írójával és egy kis bátorítás után elhatároztam, hogy belevágok. Már gyerekkoromban is az úszós módszer volt a kedvencem, így egy 4,20-as matchbotra ruháztam be először, no meg az összes kiegészítő felszerelést meg kellett vennem, hiszen semmim nem volt. Az első horgászatom augusztus 24-én esett meg, a Mosoni-Duna belvárosi részén. Kínkeserves 3 óra volt amit ott töltöttem. Legalább 2 óra telt szerelgetéssel, 10- 15 előkém elment, egyszer a főzsinór is elszakadt az orsónál, az úszó meg...nos hát elúszott. Azért fogtam halakat is, 4-5 karikát meg 2 jászkeszeget, így a sikerélmény is megvolt, nem adtam fel.

Első zsákmányok egyike.

Amikor tehettem, a vízparton gyakoroltam. Egyre kevesebb időt töltöttem gubancolással és szerelgetéssel, egyre jobb helyeket találtam és ennek megfelelően a halak is elkezdtek szépen jönni. Olyan halfajokkal találkoztam itt, amikkel a Duna bajai szakaszán soha. Szilvaorrú, koncér, paduc, ezek mind ismeretlenek voltak számomra.

A szilvákkal hamar barátságot kötöttem. 

Gyönyörű hal a koncér is. Mielőtt ideköltöztem, azt se tudtam, hogy ilyen hal létezik.

Időközben vettem egy feederbotot is, s néha bedobtam egy sajtkockát vagy csonticsokrot az etetés végére és közben úszóztam. Így fogtam fenéken az ősz legnagyobb halát, egy 2,6 kilós márnát. Kicsivel utána, úsztatva is sikerült fogni egy 40 centi körülit, s meg kell hogy mondjam, sokkal nagyobb élményt nyújtott mint a 2,6 kilós példány fogása a feederrel.

2,6 kilós márnám feederrel...

...és egy kiló körüli, matchbottal, úsztatva. Az utóbbi maradt emlékezetesebb számomra :)

Mire véget ért az ősz, és beálltak a fagyok egy dologban biztos lettem: az úsztatás számomra a legizgalmasabb módja a halfogásnak, tehát komolyabban elkezdem foglalkozni ezzel a módszerrel.

Emlékszek még októberben beszélgettem egy sráccal, aki az egyik kedvenc helyemen egy 7 méteres bolognai bottal úgy termelte ki a halakat, mint én még soha. Ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy összespórolok egy bolognaira és tavasztól én is egy 7 méteressel veszem üldözőbe a folyók lakóit. A hosszú, kemény tél alatt volt időm és szinte az összes interneten fellelhető írást, beszámolót elolvastam, minden videót megnéztem a bolognais úsztatás témakörében. Már február környékén a parton topogtam a szép új csili-vili botommal és friss elméleti tudásommal felvértezve kezdtem neki az éles bevetésnek.

Még jég övezte a partot, de én már levittem a bolót egy próbára. 

A halak persze még javában le voltak dermedve, így nem fogtam semmit, de márciustól a víz melegedésével együtt a fogások is megindultak. Egyre jobban belejöttem, kialakult a számomra ideális szerelék, s azt kell, hogy mondjam teljesen beleőrültem a bolognais pecába.

Tavaszi kárász a Rábcából, úsztatva.

Bőséges keszeg zsákmány.

Bolognai-s ponty, a Bagaméri Duna-ágból.

Sokkal több halat fogtam, mint előző ősszel a match-csel. Hogy ennek mi lehet az oka? Több a hal idén? Ennyit fejlődtem? Ennyivel előnyösebb a bolognaival vezetett csali? Nem tudom! De tervbe van, hogy egy két horgászat erejéig visszatérek a matchbothoz, hogy vajon azzal is menne-e 40-50 keszeg 3-4 óra alatt! Kíváncsi leszek. Egyébként a jó öreg 4,20-as bot sincs a sarokba dobva, gyakran előveszem az ártéri pecánál illetve kisebb vizeken, ahol felesleges a hosszú pálca.

Itt is elő szokott még kerülni a matchbot.

Mostanában pergetéssel is próbálkozok. Több-kevesebb sikerrel. Az úsztatás mellett ez áll legközelebb hozzám. Rövidülnek a nappalok, lassan már csak hétvégén lesz idő kicuccolni egy 3 órás úsztatásra, hétköznaponként viszont pergetéssel nagyszerűen ki lehet használni azt az 1-2 órát ami még hátra van a napból meló után.

Pergetve fogott kis süllőm.

Szeretem ezt a módszert is, csak sajnos elég sokat betlizek így, ezért ha választani kellene a kettő közt az úsztatást választanám.

Összességében nagyon örülök, hogy nem hallgattam a sok elkeseredett öregre és belevágtam. Mint kiderült vannak itt halak, csak keresni kell. Sok emlékezetes horgászatot éltem át az elmúlt egy évben, és az ősz java még hátra van!

Búvárhorgászat az Adrián

Idén is Horvátországban töltöttük a jól megérdemelt nyaralásunkat a barátnőmmel. Néhányszor már voltam az Adrián és mindig is izgatták a fantáziámat azok a szép színes halak, amiket búvárkodás közben a part közelében látni véltem, így idén elhatároztam, hogy párat megpróbálok kifogni közülük.

A horgászhely :)

Úgy egyeztünk meg, hogy a horgászbotok otthon maradnak, na meg amúgy sem akartam sok időt ezzel tölteni a nyaralás alatt, így mást találtam ki. Semmi mást nem vittem magammal, mint egy létrát, 18-as főzsinórt, sörétólmot és különböző méretű horgokat. Na meg persze búvárszemüveget! Sokkal jobban szórakoztam így, mintha horgászbotokkal keresgéltem volna a halakat, és az eredménye is megvolt.

A "búvárhorgászat" kellékei.

A következőt csináltam. A világ legegyszerűbb szerelékét kötöttem meg. Feltekertem a létrára 18-as főzsinórból 5-6 métert, a végére kötöttem egy 14-es horgot és csiptettem a horog fölé egy 0,4 g-os sörétet. Csalinak kagylókat feszegettem le (amik, mint később kiderült nem kagylók, ugyanis a sapkacsiga névre hallgatnak)  a partszéli kövekről és annak a belsejét tűztem a horogra.

Sapkacsigák. Bárhol megtalálhatóak a part széli sziklákon.

Csigacsali. Az izmos rész elég jól tart a horgon.

Ezek után búvárszemüveg föl, majd a létrára feltekert, felcsalizott készséggel becaplattam a tengerbe. Nem volt más dolgom, mint a halak orra elé lógatni a csalit és sorba fogni őket. És működött! Többé-kevésbé. A legkönnyebben a színpompás szivárványhalat sikerült becsapni. Ez egy hosszúkás, színes, apró fogakkal rendelkező halfaj, ami igen agresszíven védelmezi a területét, így a beeső csalit rögtön vitte. Inkább az okozott gondot, hogy elkerüljem a támadását és más fajta halat is tudjak fogni, így az esetek 90%-ban ő került horogra.

Amilyen kicsi, olyan agresszív.

Szivárványhal. Már értem honnan a név.

A másik igen gyakori halfaj a kétsávos gyűrűskeszeg, kecskedurbincs, vagy ahogy én nevezem őket: a pöttyös halak. Ugyan csak egy fekete folt van a farokúszójuk előtt, de valahogy rájuk ragadt ez a név már gyerekkoromtól kezdve. Belőlük van a legtöbb az Adrián, a szivárványhalak agressziója miatt azonban csak néhány került a horogra, pedig nekem ezek a kedvenceim.

Az Adria keszegei. Egy-, illetve..

...kétpöttyös változatban.

Hatalmas rajokban fordult elő az aranyszínű csíkokkal díszített magashátú durbincs, de az ő érdeklődésüket nem sikerült felkelteni a kagyló/csiga csalival, szerintem inkább növényi táplálékot fogyasztanak.

A magashátú durbincsok nagy rajokban csipegettek az aljzaton, őket a kagyló nem érdekelte. (nem saját kép)

Rendkívül óvatosak voltak, ha föléjük úsztam rögtön gyanút fogtak, abbahagyták a csipegetést és fél szemüket rajtam tartva, szinkronúszókat megszégyenítő manőverekkel odébbálltak. Elég gyakori volt még egy zebracsíkos sügér-féle a betűs sügér. Szinte biztos voltam benne, hogy könnyen fogom meg őket, de a legkisebb érdeklődést sem mutatták. Főként a búvóhelyük közelében tartózkodtak, és az odalógatott csalira rá se hederítettek. Volt, hogy egyiknek szabályosan az orrára fektettem a kagylót, táncoltattam körülötte, mintha élő dolog lenne, de semmi.

Most sem értem, hogy miért voltak ennyire érdektelenek a kagyló iránt. (nem saját kép)

Persze találkoztam rengeteg más halfajjal is, különböző növényevőkel, küsz-szerű apróhalakkal, de láttam tűcsőrű csukákat, tintahalat és gébeket is.

A tűcsőrű csukából 10-20 fős rajokat láttam egyszer.(nem saját kép)

Rendkívül tanulságosnak bizonyult egyébként ez a fajta horgászat a halak viselkedését illetően. Voltak nagyobb testű durbincsok is, de elsőnek mindig a kisebbek vették észre, hogy valami a vízbe esett, és először ők is csak nézelődtek, körbe-körbe úszkáltak a csali körül. A nagyobbak csak percek múlva kezdtek ólálkodni a környéken és igen nehezen jutottak el odáig, hogy megkóstolják a kagylófilét. Még érdekesebb volt, amikor csak egy szelet áztatott, kinyomkodott kenyérrel mentem be és megfigyeltem, hogyan viselkednek a halak egy "etetésen". A nagyok itt is csak messziről figyelték az eseményeket. Néha odaúsztak a nyüzsgésbe, felkaptak egy nagyobb darabot és villámgyorsan vissza is húzódtak a szélére.

Rákocska :)

Örülök, hogy nem bajlódtam botokkal. Egyébként elég drága a napijegy, a büntetés meg horribilis összeg, ha elkapják az embert jegy nélkül. Ami még hasznos lehet, egy pipa, hogy ne kelljen a levegővételekkel megzavarni a cserkészést. Nem tartottam fontosnak az előke használatát, pedig az még nem ártott volna. A 18-as damil kicsit rideg volt, talán egy vékonyabb horogelőkével az óvatosabb, nagyobb halaknál több esélyem lett volna. Mindenesetre ez egy nagyon izgalmas, érdekes módja a horgászatnak, már ha annak lehet nevezni egyáltalán. Ha valakinek van rá lehetősége mindenképp próbálja ki ezt a módszert, strandolás közben remekül el lehet vele ütni az időt amíg az asszony keresztrejtvényt fejt. Látni a kapást, mozogni a halakat a horog körül, minden horgásznak érdekes és felemelő érzés lehet.

Búcsúcsillag.