Októberi délután

Előző bejegyzésemben említettem, hogy egy szép októberi napot teljes egészében a horgászatnak szenteltem. A délelőtti békéshalazást egy cserkelős csatornapeca követte. Ősszel mint a legtöbb horgászt, engem is elkap a pergető láz, azon belül is a csukák utáni vadászat. Tudom, a profi pergetők csak nevetnek rajtunk, mezei horgászokon, hogy csukát nem csak ősszel lehet ám fogni, de nekem csak ilyenkor jön meg a kedvem hozzá, amikor a táplálékhalak eltűnnek, így könnyebb becsapni kis terepruhás barátainkat, valamint a vízi növények lehúzódnak a felszínről ezért könnyebb vezetgetni a csalit az olyan kezdő pergetőknek is, mint én.

Nem voltam még ezen a kis csatornán, sőt ha jobban belegondolok egyáltalán nem voltam még csatornán pergetni, így teljesen új volt nekem ez a műfaj.

Új terep számomra.

Kiérve a helyszínre egyből megrohamoztam a vizet. Van egy univerzálisnak mondható 10-30 g dobósúlyú, 2,10 m hosszú Okuma Dead Ringer pergető botom, én ezt használom mindenhol. Tavaszi domolykózáshoz, nyári wobbleres balinozáshoz, süllőzéshez és az őszi csukázáshoz is. Jól kitaposott hely volt az első beálló, látszott, hogy nem én dobok ott először. Fogalmam sem volt mit esznek egy ilyen helyen a halak, így egy minden helyzetben nyerő twistert tettem fel, piros-sárga színben. Az igazat megvallva az első dobás a szemben lévő nádasban landolt. Nem szoktam hozzá az ilyen rövid dobásokhoz, hiszen a csatorna csak pár lépés széles, így rá kellett ébrednem, hogy itt az alsó dobás lesz a nyerő. Másodjára már szépen beejtettem a nád elé a csalit és kis belerántásokkal vezetgettem vissza magam felé. A sekély, tiszta vízben remekül látszódott a rikító twister minden rezzenése, így kitűnően tudtam gyakorolni a bevontatási technikákat. A parttal párhuzamos dobások nekem nem működtek, a sok töklevélszár, hínár miatt ami még fent volt a vízen, ezért maradtam a túlpartra történő ejtegetésnél és így haladtam végig, lépésről lépésre, átfésülve a vizet.  Talán a 4-5. dobásra már villant is valami a csalim irányába, majd rögtön a rávágást is éreztem. Túl nagy ellenállást nem mutatott, de hal volt, méghozzá egy 30 centi körüli kiscsuka. Nem nagy, de örültem, hogy legalább jó nyomon járok. Visszaengedtem, majd rögtön a következő dobásra, pár méterrel arrébb jött egy hót ugyan akkora mint az előző.

Az első kis terepmintás és a piros farkú csali ami nagyon ízlett nekik...

...némelyiknek kicsit túlságosan is :)

A második. Mintha lemásolták volna az előzőt.

"Ahol van kicsi, kell legyen nagyobb is" alapon mentem tovább a csatorna mentén. Egy hídnál parkoltam és attól feljebb indultam el, de pár 10 méter után rájöttem, hogy ez nem nekem való terep. Sok volt a töklevél és sűrű volt a nádas, így visszamentem és a híd alatti könnyebb szakaszon indultam el. Így elsőre jók lesznek nekem a már kitaposott, kitapasztalt beállók, majd ha belejövök, bevetem magam a dszungelbe is.

Nem könnyű terep. Ide még gyakorolnom kell.

A híd alatt pár méterre, szinte a lábamnál verte le valami a twinyót, és vadul kezdett cikázni fel s alá. Nem csukásan viselkedett, egy csíkos ruhás sügér kívánta meg a piros-sárga csalit.

Hibátlan csíkos.

Mentem tovább, de eseménytelen időszak jött. Igen össze-vissza idő volt aznap. Amikor kiértem fújt a szél, az eső is csepergett, aztán meg váratlanul kisütött a nap, szivárványt festve az égre. A jó ideje tartó kapástalanság miatt lecseréltem a rikító twistert egy természetesebb színű, shad formájú gumihalra, hátha a napsütésben ez jobban tetszik nekik. A csere bejött, pár dobás után ismét egy csapó ragadta el a szépen mozgó halacskát a meder közepe felől előtörve.

A napsütésben ez jobban bejött nekik. 

Kicsit később a barnás Cannibal Shaden egy miniatűr csuka hagyta ott a foga nyomát, mely már a harmadik apróság volt a sorban. Nem szívesen lyuggatom ki a szájukat, hiszen olyan agresszívan támadnak, hogy még jó akadás mellett is kárt tudnak tenni magukban, így próbálgattam nagyobb wobblereket, meg egy péklapát nagyságú arany színű támolygót is, de azokra semmi akció nem volt.

És "a nap legfiatalabb versenyzője" címet kapja...

Visszatértem így a gumikhoz, azon belül is egy bordó twisterhez, amivel sikerült is fejbedobni egy 30 centi körüli csukeszt a túlparti zsombékosban. Lassan lement a nap, reméltem, hogy a szürkület meghozza a nagyobb halat végre, de egy ugyan ilyen forma csuka és még egy sügér kivételével már több esemény nem történt.

Micsoda szemek! :) Szinte fejbedobtam szegényt. Szerintem inkább önvédelemből verte le a csalit :D

Remek kis napot zártam azt hiszem. A reggeli agyalósabb pecának remek megkoronázása volt ez a kis cserkelős pergetés. Nagy halat ugyan nem fogtam, de 6 csuka és 3 sügér nálam már eseménydús pergetésnek számít, nagyon jól szórakoztam. Párszor még visszajövök majd, hátha találni nagyobbat is, de ha nincs, akkor nem zargatom a kicsiket tovább.

***

Pár nappal később visszatértem, és tényleg volt ott nagyobb is :)

Októberi délelőtt

Eljött végre az ősz. A horgászok számára a legkedvesebb időszak. Uszonyos barátaink fejvesztve kezdenek élelem után kutatni, bandákba állnak, felkészülnek a hosszú hideg hónapokra. Én is nagyon vártam már ezt az időszakot, de sajnos a lépés valahogy nem akart úgy kijönni, mint ahogy én elképzeltem. Azért volt egy elég izgalmas szombati nap amiről érdemes egy-két szót ejteni.

Szép lassan beosont az ősz az ablakon.

Az egész napot a horgászatnak szenteltem, ami egy hajnali úsztatással/feederezéssel kezdődött. Egy új szakaszt próbálgattam éppen a hetekben így ismét oda vitt az utam. Addigi próbálkozásaim kevésbé voltak sikeresek, mégis kitartottam a hely mellett. Hogy miért? Mert rendkívül jó adottságokkal rendelkezik, úgy éreztem kell, hogy legyen ott hal. A horgászhelytől feljebb van egy kavicszátony, majd egy nagyobb bedőlt fa, és egy hatalmas visszaforgó. Én a visszaforgó után szoktam leülni, ahol már szép egyirányú, nem túl gyors folyás van és olyan 2,5-3 méteres mélység uralkodik már pár méterre a parttól. Tőlem lejjebb már sekélyebb, gyorsabb folyású rész jön, kavicsos parttal végig.

A forgó utáni rész.

Előző próbálkozásaim során a feeder bizonyult eredményesebbnek itt, de megrögzött bolognais horgászként mégis az úsztatással kezdtem. Idén volt néhány, számomra igen sikeresnek mondható horgászatom a bolóval, s már-már azt mertem gondolni, hogy megy ez nekem, a Mosonin bárhol boldogulok. Persze a folyó rácáfolt, és hamar megmutatta ki az úr a háznál. Hiába az ideálisnak tűnő körülmények, a hal valamiért megint nem állt oda az etetési sávra. Néhány üres úsztatást követően, elővettem egy feederbotot is, és bedobtam jóval beljebb, már majdnem a meder közepébe. Folytattam a hosszú pálcával is a pecát, de már fél szemem a rezgőspiccen tartottam. És rezgett is az a spicc! Mit rezgett? Bólogatott! Bevágásnál azonban egy kagyló egyből elnyeste az előkét, semmi ellenállást nem éreztem. Sebaj, legalább végre volt valami, mert úsztatva még egy árva kapást nem sikerült kicsikarnom. Kötöttem hamar egy 10-es horgot s újra bevetettem az egyszerű csúszóólmos, hosszú előkés végszereléket, majd visszatértem a gombócos etetésemhez de már nem nagyon figyeltem az úsztatásra. Valami megint pöcögtette a feedert, vártam, hogy mi lesz belőle s mire visszanéztem, az úszóm nem volt sehol. Beleemeltem és éreztem, hogy valami igen csak dolgozik a bot végén. A bitang erős kirohanásaiból szilvának sejtettem, és az is volt. Egy szép, igen jó húsban lévő 30 centi körüli szilvaorrú.

Szép vaskos szilva. 

Megörültem neki nagyon, ilyen szépet talán nem is fogtam még idén. Reméltem, hogy idetaláltak végre a halak, de a kapástalanság folytatódott tovább. Újra kellett csalizni a feedert is, s mikor kihúztam, láttam, hogy egy sneci fickándozik a horog végén. Fenéken. Mély vízben. Szinte a meder közepén. Vannak itt érdekes dolgok! Visszadobás után 1 perc sem telt el, és agresszív rángatással jelezte a folyó egyik lakója, hogy komolyan gondolja a dolgot. Jól ült a bevágás, a reggelizni vágyó vendégem pedig megindult a folyás iránnyal szembe. Ebből már mindenki tudja, hogy márna volt a tettes. Az erős feeder bottal, 24-es monofil zsinórral könnyedén a partra pumpáltam ifjú ellenfelemet. Hihetetlen mennyivel más így halat fárasztani, mint egy finom bolognai bottal, vékony főzsinórral. Nem mértem, talán épphogy meglehetett a 40 centi, így gyorsan visszament nőni még egy kicsit.

Idei első méret körüli márnám. Sajnos nem úsztatva :(

A szép fogáson felbuzdulva elpakoltam a bolót. Az az egy szem szilvaorrú valószínűleg csak véletlen támolygott arra, nem az etetés csábította oda, így sok értelmét nem láttam az úsztatásnak. Helyette a másik feederbotomat is bevetettem, de most már etetőkosárral szerelve. Az erősebbik botomra 130g-os a kisebbikre 100g-os kosár került és elkezdtem a maradék etetőanyagot ütemesen betermelni, 4-5 perces újradobásokkal. Már elég magasan járt a nap, így sok jóban nem reménykedtem.

Itt már 2 feederrel. Legközelebb így is kezdek.

Volt még egy igen jó kapás az erősebbik boton de ismét kagyló áldozata lett az előke. Illetve a kisebbik bottal 10-12 db szilvaorrút sikerült még fognom, melyek közül talán 3-4 haladta meg a 20 centit. Érdekes, hogy a nagyobb kosárral beljebb egy darab kapás nem volt, azt az egy nagyot leszámítva ami elszakadt.

Több tanulsága is volt a délelőtti pecának. Az egyik, hogy - bár a bolognai módszer a kedvencem - ha nem megy valahol az úsztatás, nem kell erőltetni. Éppen ezért mindig jó, ha van nálam feeder bot is, így ha váltani kell, azt könnyen megtehetem. A parton nem jutott eszembe, hogy a gombócos etetésre, tehát a parthoz közelebb is dobjak 1-2-t. Ebből pedig kiderült volna, hogy tényleg nem volt hal az úsztatási sávban, vagy csak a teljesen megállított csali kellett volna nekik. Kár, hogy erre ott nem gondoltam. 3 szép kapásom volt a délelőtt folyamán, abból egy lett meg, kétszer rögtön elszakadt az előke, valószínűleg kagyló miatt. Így legközelebb ha visszatérek, vékony fonott horogelőkével is készülnöm kell, a horgászatot pedig egyből 2 feederbottal kezdem. "Az szép, ami nehéz" - tarja egy görög mondás. Hát igen. Nem adja könnyen magát ez a szakasz, de előbb-utóbb csak megfejtem a titkát!

Még ha egy kapás sincs, ezért érdemes kijönni. Jövök még ide :)

És a folytatás-->